|
Satsuki és kistestvére Keiichirou most költöznek anyukájuk szülővárosába. Édesanyjuk hosszas betegség után halt meg pár hónappal ezelőtt. Magukkal hozzák Maya nevű macskájukat is.
Az új iskola telis tele van új meglepetésekkel. Rögtön első nap nem elég, hogy a szomszéd fiú, Hajime Satsuki bugyiját mustrálja, de az iskola régi épületével is meggyűlik a bajuk. Az iskola régi épületéről félelmetes pletykák terjengnek. Azt mondják, hogy kísértetek lakják az elhagyatott épületet. Persze Satsuki nem hisz az ilyesmiben, ennek ellenére mégis ott kötnek ki, és találkoznak egy nagyon erőszakos szellemmel. Hála, új osztálytársa, Reo érdeklődésének a szellemek iránt, el tudják zárni a szellemet. Legallább is azt gondolják.
A szellemet a hegyen lévő egyik fa tetejére kellett volna elzárniuk, ahol az össze többi szellem is nyugalomra talál, ám hála egy építkezésnek, az egész hegyoldalt ledózerolják, és az összes szellem, aki ott nyugodott, most kiszabadult, és visszajár az iskolára.
Szelleműzés közben Satsuki és barátai egy naplóra bukkannak, ami kiderül, hogy elhunyt édesanyja naplója volt. Ebben a naplóban jegyezte fel az összes szellemet, akivel dolga volt iskolás éveiben ezen a helyen, illetve azt is, hogyan lehet őket elzárni.
Az első szellem volt a szellemek ura, aki mint így kiderül, nem tudott nyugalomra lelni. A napló szerint ilyenkor egy gazdatestet keres magának, amit birtokba vehet, addig, míg az iskola összes többi szelleme nyugalomra nem talál. A szellem a macskát, Mayát választotta. Maya nemcsak hogy beszél, de a szellem ereje egy részét a macskatestben is képes használni, viszont magatehetetlen, és nem szabadulhat.
Satsuki és társai mostantól azt a fontos feladatot kapják, hogy az iskola összes szellemét zárják el, hogy a városnak ne essen bántódása, és hogy visszanyerjék macskájukat. Titokban segítségükre van édesanyjuk szelleme, aki, ha baj van, birtokba veszi Momoko, egyik másik osztálytárs testét…
Az Animax adta, akkor láttam először. A szinkront leszámítva nagyon megtetszett, mert humoros, mégis izgalmas kis sorozat.
Az ezredfordulón készült. A grafikája ennek az időszaknak felel meg, bár néhol szerintem eléggé elnagyolt és kidolgozatlan.
Az OP szerintem illik az anime vidámabb hanguilatához. Az jut róla eszembe, h vidáman is lehet szellemet űzni.  Viszont az ED-t nem hinném, hogy a legjobban sikerült eltalálni.
Aki szereti a szellemtörténeteket, annak látnia kell ezt a sorozatot. Aranyos, mégis rémisztő, és sokrétű történetcsokorral örvendezteti meg a nézőt.
Csak ajánlani tudom inkább japán szinkronnal.
|
