|
A világ élettel teli, melyrõl az emberek oly keveset tudnak. Élik hétöznapjaikat anélkül, hogy tudomást vennének az õket körülölelõ különbözõ létformákról. Leginkább akkor figyelnek fel jelenlétükre, ha mindennapjaikban valami paranormális jelenség bekövetkezik.
Ilyen paranormális jelenség a látás elvesztése, furcsa megmagyarázhatatlan lények látása, emlékek elvesztése, hirtelen kihülés, esetleg meghalt rokonaink újjászületése. Mindez megyarázható a mushik létezésével. A mushik olyan mikroorganizmusok, melyeket kevesen látnak, és még kevesebben értenek ahhoz hogyan kezeljék azt, aki "megfertõzõdött" vele.
Mushik ugyan olyan élõlények, mint az emberek, állatok növények. Céljuk saját maguk létfentartása. Ha valami megfoghatóhoz kéne hasonlítanom akkor azt mondanám olyan, mint a baktériumok, de egyátalán nem azok. Nem szabad rájuk betegségként gondolni, mert vannak kimondottan olyanok, melyek szimbiózisban élnek az emberrel, állattal és megtanulható hogyan kezeljük.
Mióta létezik betegség léteznek orvosok, éppen ezért a mushik jelenléte megalkotta a mushigyógyítókat. A történet folyamán Ginko nevezetû Mushi-shivel ismerkedhetünk meg, aki folyton úton van, hogy különbözõ paranormális jelenségeket megfigyeljen, új mushi fajokat fedezzen fel, azokat megvizsgálja és segítsen az embereken. A 26 rész 26 különbözõ történetet mesél el, mely mindegyike szorosan a mushikhoz fonódik. A 26. rész végére betekintést nyerünk Ginko múltjába, hogy miért tátong egyik szeme helyén sötétség, miért lett mushigyógyító, megtudhatjuk miért nem maradhat egy helyben, s megismerhetjük a mushi és ember közötti szimbiozist. Rájöhetünk, hogy nem minden gonosz amit nem ismerünk, s nem mindenre a gyilkolás a megfelelõ módszer.
Gyönyörû történetek koszorúja ez az anime. Az op kiválasztása elsõosztályú. Mikor felhangzik magávalragad, s arra lehetünk figyelmesek, hogy már a mushik világában ébredünk fel, és újabb megfoghatatlan érdekes misztikus történet bontja ki elõttünk szirmait.
A grafika is érdekes. A karakterek megformálása eléggé egy kaptafára megy, viszont a táj az gyönyörû. Mindegyik képkocka olyan, mintha egy vízfestményt csodálánk. Ez kárpótol minket a sablonos szereplõk miatt. Talán azért nincsenek úgy kidolgozva, mert nem a szereplõkön van az igazi hangsúly, hanem a történésen, s nincs a szereplõknek szüksége díszes köntösre.
Befejezése elég nyitott. Bevallom sajnáltam, hogy vége lett, s búcsúznom kellett tõle, mert nagyon a szivemhez nõtt egyszerûsége, hétköznapisága.
2006-ben élõszereplõs film is készült belõle.
Azkonak ajánlom akik egy másik világot akarnak megismerni, kérdéseken akarnak gondolkodni, esetleg megpróbálnak következtetéseket levonni és tanulni a mondanivalójából. 12-es karikát rakok rá, mert semmi olyan nincs benne amit egy fiatal nem láthatna, de igazából érettebb gondolkodásúaknak ajánlom, akik elgondolkodnak néha az élet kérdésein.
|
