|
A történet a jövõben játszódik. A ma ismert világ elpusztult, Japán egy részét sivatag borítja. Egy kis faluban ikerpár születik, egy fiú, Tatara, és egy lány, Sarasa. Nagi, a jós, azt jövendöli, hogy a fiú arra rendeltetett, hogy az országnak jólétet és gazdagságot hozzon, ám ezért le kell gyõznie az Uralkodót, és annak négy gyermekét, a Fekete, a Fehér, a Kék és a Vörös Királyt is. Telnek az évek, a két gyermek felcseperedik, Tatarára szinte istenként tekintenek a falusiak, míg Sarasáról hajlamosak elfeledkezni. Egy nap a Vörös Király betör az embereivel a faluba, és megöleti Tatarát, és az ikrek apját, a falut pedig felgyújtatja. Ekkor Sarasa végzetes lépésre szánja el magát, haját levágja, és önmagát ikertestvérének kiadva azt állítja, hogy aki meghalt, az nem Tatara volt, hanem Sarasa. Így sikerül visszaadni az emberek hitét, és el tudnak menekülni az égõ faluból. És a nézõ számára kiderül, hogy nem Tatara volt a Végzet Gyermeke, hanem Sarasa, aki megfogadta, hogy megöli a Vörös Királyt...
A szereplõk igen érdekesek lettek, én nem tudtam eldönteni róluk, hogy jók vagy rosszak (pontosabbról egy-két mellékszereplõrõl azért el tudtam dönteni), mert mindkét szembenálló fél véleményét megtudhatjuk, megismerhetjük a vágyaikat, amik talán nem is különböznek annyira a másikétól.
Az animén látszik, hogy nem egy mai darab, de nekem kifejezetten tetszett a grafikája, pár apróbb hiba ellenére is. A karakterdesign elsõ látásra kicsit furcsa, eltér a megszokottól, ám nekem talán emiatt is kifejezetten tetszett.
Az opening és az ending nem rossz, bár nem lett a kedvencem. Viszont a háttérzenék nem nagyon maradtak meg, talán azért is, mert túlzottan az eseményekre figyeltem. A seiyuuk remekül teljesítettek, több kedvencem is ott van közöttük.
Egyhuzamban néztem végig az animét, nagyon tetszett, és még semminek sem vártam ennyire a végét... és itt jöttem rá mi a sorozat legnagyobb hibája: lezáratlan, de annyira, hogy én szinte téptem a hajam, és dühöngtem. Úgy éreztem, hogy elvettek valamit tõlem, ennyire még egy anime végében sem csalódtam. Ezért rögtön keresni kezdtem valami folytatásszerûséget, és rá kellett jönnöm, hogy az egész sorozatot egy Tamura Yumi nevû mangaka huszonhét kötetes mangájának elsõ öt (!!!) kötetébõl készítették, amibe ezek után természetesen beleolvastam 
Az anime a lezáratlansága ellenére is kedvencek közé került, és olyanoknak ajánlanám, akik szeretik a fantasyt és a sci-fi keverékét, a drámát, a kalandokat, és nem ijednek meg a csöpögõs romantikától sem 
|
