A Knockin on heaven's door a Cowboy Bebop c. sorozat kiegészítése, mégpedig mozi változatban: egy a kevés grandiózusabb franchise közül, mozgóképes formában ezen kívül csak egy kiegészítõ epizód (Session XX, néhol Session 0) érhetõ el az alap 26 részen túl.
2001-ben látott napvilágot, és idõfolyamban a 22.-23. rész közé lehetne illeszteni - nem kapcsolódik szorosan a sorozat történeti szálához (nem találkozunk a fõ negatív karakterrel, Vicioussal, se Spike szerelmével), de voltaképpen ez a Bebop galeri utolsó nagy közös akciója, mielõtt bekövetkeznének azok a bizonyos események, amiket az utolsó 3-4 rész mesél el.
A sztori
Pár nappal a 2071-es Halloween-i ünnepségek elõtt egy tanker robban egy belvárosi úton, és halálos vírust szabadít az áldozatokra. A tanker vezetõje karcolás nélkül túléli a robbantást, és eltûnik egy nõ szeme láttára - ez a hölgy pedig nem más, mint Faye Valentine, aki a hajójából figyelte az eseményeket. Kis csapatunk fõhadiszállásán azonosítják is a robbantót: egy Vincent Volaju nevû férfiról van szó, aki egy katonai kísérlet során megfertõzödött egy bizonyos vírussal (úgy is mondhatnánk, hogy kísérleti nyúl volt), és ezért cserébe bosszút akar állni a világon (szegény, kicsit embergyûlölõ lett), de fõleg azon a szervezeten, akik miatt a betegségét köszönheti. A nagyszabású tervét (további vírusfertõzés, természetesen) egy centrumban tervezett Halloween-partin akarja elsütni, és ebben csak Spike Spiegel akadályozhatja meg, Vincent volt szerelmével, Electrával kiegészülve, aki jól ismeri a férfit, és nem megölni szeretné õt igazából, csak segíteni rajta... Persze Spike-ékat teljesen más cél vezérli, ugyanis teljesen le vannak égve, és Vincentre 300 millió woolongos fejpénzt osztott ki az ISSP (az Intergalaktikus Rendõrség, ha így ismerõsebb) ... Elkezdõdik a nagy hajsza, amit akár úgy is felfoghatunk, mint egy extra hosszú CB epizódot, de izgalmakban, és meglepetésekben nem lesz hiány, az biztos!
A megvalósítás
A kép egy nagy költségvetésû movie-hoz igazodik - tûéles, a karakterek részletesebbek, jobban kidolgozottabbak, az animáció pedig pergõsebb, mint a tévésorozatban. Érdemes megfigyelni, mennyire profi munkát végzett a stáb, ha látványt akarják elõtérbe helyezni: a kamera gyakran távolból figyeli az eseményeket, hogy még grandiózusabbnak tûnjenek a helyszínek, a közelharcok és tûzpárbajok pedig tisztán követhetõek, egyszer se fulladnak szemmel alig követhetõ káoszba.
A zenérõl fölösleges hosszan beszélnem, aki ismeri Kanno Yoko munkásságát, az tudja, hogy most is minõségi dalokat hallhatunk itt, ugyanolyan stílusban, mint amit eddig megszokhattunk tõle - jazz, blues, bigbandes témák, és popszámok. A legjobb az, hogy visszatérnek a régi énekesek is – újra hallhatod Steve Conte-t (Call me, call me) és Yamane Mai-t (The Real Folk Blues). Bár ha nagyon kötekedni szeretnék, akkor elmondanám, hogy nagy kár volt az eredeti Tank!-ot és további meghatározó témákat kihagyni, annyira hozzátartoznak a CB hangulatához.
Summa
Hallottam már olyan véleményt is, hogy jobb, összeszedetteb sztorit vár az ember egy ilyen kultklasszikus "újragondolosánál", de úgy érzem, a témából már képtelenség lett volna többet kihozni, inkább örüljünk, hogy kedvenc szereplõink utoljára tiszteletüket teszik a képernyõn, ugyanis a rendezõ Watanabe nem igazán gondolkodik folytatáson. Szerinte a rajongók nem örülnének neki, és való igaz, én is furán néznék, ha meglátnám valahol a "Cowboy Bebop II" címkét. Ez a film egy tökéletes végjáték, ami jól lezárja ezt az óriási témát - kell ennél több? Aligha.
Külön érdekesség, hogy a movie folyamán párszor kitérnek Spike "ghost" karakterére, miszerint élete szerelme, Julia nélkül csak úgy él bele a nagyvilágba, az izgalmas missziókon kívül nem nagyon mozgatja meg semmilyen dolog - bár Electra megtetszett neki, nem történt utalás arra, hogy összejöttek e végül, de valószínû, hogy nemleges a válasz. Az egyik jelenetben Jet elmondja egy életveszélyes lövöldözés után a 'kómás' fejvadásznak, hogy Vincent valójában halott belülrõl, csakúgy, mint Õ (Jet soha nem mondott ilyeneket Spike-ról, emlékezzünk csak vissza!); az introban elhangzott "egyedül szeretett játszani" monológot pedig megismétlik a stáblista után, csak a kamera nem a biológiai veszélyt jelentõ terroristát mutatja, hanem Spike arcát...
A film hazai kiadásban is megszerezhetõ DVD-n és VHS-en egyaránt (a kazetta változaton állítólag szinkron is van, bár ez a kiadás olyan ritka manapság, mint a fehér holló), úgyhogy CB-fanoknak melegen ajánlom, de még azoknak is, akik még csak most ismerkednek a sorozattal, hisz' a 26 rész végigkövetése nélkül is érthetõ a sztori, maximum pár megválaszolatlan kérdés marad a film végére.
A lényeg, hogy a Cowboy Bebop-ra jellemzõ nagybetûs HANGULAT megmaradt, egy jó sztorival kiegészülve - nekem ennyi már elég is, köszönöm szépen.
|