|
Egy anime, amely anime megszállott fiatalokról (Otakukról = mindenre elszánt rajongókról) szól. Nem mindennapi ötlet. Eredetileg manga formában látott napvilágot Kio Shimoku tollából. Én személy szerint az animet jobban megszerettem. Na de lássuk csak, mirõl is van konkrétan szó:
Életünkben fontos szerepet játszik az, ha érezzük, hogy tartozunk valahová. Mindenki vágyik egy olyan közösségbe, ahol megoszthatja gondolatait és hódolhat legfõbb szenvedélyének. Így van ezzel Sasahara Kanji is, aki elsõéves a Shiiou Egyetemen és most döntenie kell, mely klubot részesíti elõnyben. Szegény Sasahara nem egy kimondottan karizmatikus fiú. Csendes, visszahúzódó természete van, de tudja mit szeretne: egy olyan klubhoz tartozni, ahol az animék állnak a középpontban. Kasukabe Saki szintén elsõéves az egyetemen. Nem igazán akar egyik klubhoz sem tartozni. Kimondottan felvágott nyelvû leányzó, dohányzik és szó nélkül képen vág bárkit, ha úgy véli valami sérelem érte. Õ is tudja mit akar: Kousaka Makotot, régi szerelmét. A fiúnak azonban ez nem tûnik fel, pedig Saki-san tûr mindent "rendesen". Itt lép a képbe a GENSHIKEN (Genshiken = "Gendai Shikaku Bunka Kenkyuu Kai" = "Society for the Study of Modern Visual Culture" / "Egyesület a Modern Vizuális Kultúra tanulmányozásáért" de egyébként úgy láttam, mindenki másképpen fordítja), egy klub, ahol a tagok animéket néznek, gyûlésekre, kiállításokra járnak, és ahol tulajdonképpen mindent megtalálhat az ember, ami az animékhez kapcsolódik. Sasahara és Kasukabe is dönt. Mindketten GENSHIKEN tagok lesznek, ki ezért - ki azért. Kanjit bíztatni kell, hogy merjen belépni. Fél az ismeretlennek tûnõ tagoktól. Nehezen nyílik meg elõttük, de hamar ráébred, hogy ez a hely a neki való. A lányt egy sor kényszerítõ erõ veszi rá a csatlakozásra, és ennek csak egy kis része Kosaka, mivel a folyton vidám fiú szintén tagja a klubnak (mert hát a szerelem önmagában még kevés a csatlakozáshoz egy olyan embernek aki nem tudja elviselni ha nevét egy mondatban említik az Otaku szóval).
Kanji remek Otakupalánta. Még keveset tud e világról, ezért szívesen indul felfedezõútra. Vele megismerheti a nézõ is ezt a furcsa életstílust. Ezzel szemben Saki-san a megtestesült Anti-otaku. Utálja az egész klubot és természetéhez hûen, ezt folyamatosan érezteti is a többiekkel. Leghõbb vágya, hogy megszabadulhasson tõlük úgy, hogy megtarthassa Kosakát. A sorozat végére persze egész összetartó kis csapattá rázódnak össze, de addig még hosszú az út.
Egy kézen meg lehet számolni a szereplõket. Szinte egy olyat sem tudok mondani, akihez ne tudnék valamilyen jellemzõ tulajdonságot kötni. Bemutatni nem is fogom egyiküket sem, megteszi ezt a sorozat. És hogy mirõl is szól a 12 rész? Hát ezt nem nehéz megválaszolni. A fiatal rajongók és Saki hétköznapjain keresztül talán egy kicsit sikerül észrevenni, hogy a két oldal közötti szakadék nem is olyan mély, az ellentétek pedig inkább elõnyt jelentenek. Vagy hogy mitõl is lehet olyan rettenetes az a barát, akit a számítógépe elé szögeztek? Esetleg meg tudod-e érteni, ha valaki tönkreteszi féltett ereklyédet (amit egy hétig építettél), pusztán csak azért, mert az nem jelent neki többet, mint egy mûanyag kacat. Mivel otakukról van szó, természetesen számtalan utalást találunk a különféle animékre, mangákra és játékokra, de szerencsére ezek ismeretének hiánya nem jelent gondot (én legalábbis még egyszer se jöttem zavarban emiatt, pedig az ismereteim elég hiányosak). Igazi rajongás egy kitalált sokrészes sorozat, a Kujibiki Unbalance iránt van, ami elég idétlen ahhoz, hogy ne lehessen komolyan venni (a DVD tartalmazza extraként az elsõ és a két utolsó, huszonsokadik részt is belõle, ha valakit érdekelne, egyébként mindenrõl szól, amirõl anime csak szólhat' '), így a legelvetemültebb rajongó is könnyen azonosulni tud idõnként a másik oldalt képviselõ Saki-sannal, miközben az kritikával illeti e remekmûvet. Kujibikival van kiplakátolva minden valamit magára adó OTAKU szobája. Videók, füzetek, képek számtalan mennyiségben és a cosplayesek leginkább a Kujibiki lehetetlen ruháit öltik magukra. Megmosolyogtató.
A rajzok igazán szépek, bár néha a szereplõk kicsit elnagyoltak lettek. A helyzet hangulatát azonban mindig remekül átadják és ennél azt hiszem nem is lehetne többet elvárni tõlük. A klubház létezõ helynek tûnik, jól felismerhetõ karakteres helység, amely a történet folyamán mindig változik egy kicsit. Az openingrõl és az endingrõl pedig csak annyit, hogy bár számtalanszor megnéztem a sorozatot, mégsem fordult elõ, hogy unottan elhajtottam volna (komolyan, még a feliratellenõrzéseknél sem). Az ending egyébként kicsit része is az aktuális epizódnak és sokszor folytatódik utána a történet. A lényeg, hogy érdemes végignézni és nem csak azért mert JÓ! A zene remek hangulatot csinál, és mindig jókor kerül elõ.
Összességében remekül szórakoztam a sorozaton. Nincs telezsúfolva szimbólumokkal, nincs rejtett mondanivaló, nincs legyõzésre váró ellenség (csak probléma) és a már megszokott erõltetett poénok sem rontják el (bár sajnos elõfordul néhány belõlük is). Helyettük van egy hétköznapi történet olyan szereplõkkel, akik akár létezhetnének is. Szerintem mindenkinek kötelezõ darab. Engem teljesen megfogott, de hogy miért, azt talán nem is tudom igazán megmondani. Nézd meg te is!
A jó hír hogy a sorozatnak van folytatása. A három részes OVA-ban többek között egy új szereplõt ismerhetünk meg.
|
