A mai világban már nem is élhetünk a gondolat nélkül, hogy mi lenne, ha nem lennének számítógépek és a technika nem fejlődne ilyen sebesen – különösen Japánban.
Kicsit előre ugrunk az időben. 2020-at írunk, ahol a mobilok átlátszóak és vékonyak, az ételbárokban kis cuki robotok szolgálják ki a vendéget, és az emberi munkaerő szinte minden formáját gépek, vagy robotok váltották fel.
Ebben a világban él Mako is, aki 3-os középiskolás lévén , nem igazán tudja, mit kezdjen az életével. Egy napon barátnőjével találkozik, amikor telefonhívást kap, hogy édesapja rosszul lett, és kórházba szállították. A kórházban kiderül, hogy szeretett apukájának már csak 5 éve van hátra…
Vajon mitévő lesz Mako?
Átértékeli az életét, vagy azon kesereg, mi lesz édesapjával, akinek minden vágya, hogy kiélvezze hátralévő idejét.
Ez a 10 perces kis szösszenet azt próbálja bemutatni, hogy igenis fontos az emberi erőforrás, és a gépiesítés csak segítség kell legyen, nem pedig az emberek elnyomása a cél. Lehetőség van az élet átértékelésére, és a fejlődésre a gépek segítségével is, elvégre ezek arra hivatottak, hogy megkönnyítsék az ember munkáját.
A grafika aranyos, szerethető. Meglepően tartalmas az anime függetlenül attól, hogy mindössze 10 perces. Szerintem egy nagyon kedves kis darab. Én szívesen nézném a sorozatot is, ha lenne. 
