|
Nos a Pani Poni Dashról kicsit nehéz jó ismertetõt írni, mert összességében minden rész külön eseménysorra épül és nincs igazán összefüggés a részek közt, de azért megpróbálok.
Keletkezés: Hikawa Hekiru, PaniPoni címû, 2001 óta publikált mangáján alapszik az anime története.
Rebecca Miyamo frissen diplomázott egyetemi hallgató, aki úgy döntött, hogy az egyetemen töltött tanévek után folytatja az iskolai éveit tanárként egy középiskolában. Ezzel még nem lenne semmi baj, csakhogy Rebecca még csak 11 éves. Ehhez még az is hozzájön, hogy szõke hajú és kék szemû kislányról van szó, aki csak félig japán. Ez még nem lenne akkor baj, de Rebecca osztálya sem nevezhetõ átlagosnak. Nézzük csak a fõbb szereplõket:
Tachibana Rei: az osztály legszebbje, okos és intelligens. Általában kõkeményen kimondja, amit gondol és imádja Miyakot szekálni.
Uehara Miyako: õ az a tipikus könyvmoly típus, de nagy bánatára a jegyei átlagosak maradnak, akármennyit is tanul. Hatalmas homloka van és néha tükörnek használják a többiek, máskor pedig a róla visszaverõdõ fénnyel, lézer módjára intézi el azt, aki kekeckedik vele.
Rebecca "Becky" Miyamoto: a történet úgymond fõhõsnõje, aki 11 éves létére már egyetemet végzett. Általában elég felnõttesen viselkedik, de azért néha elõtör belõle a kisgyerek.
Katagiri Himeko: a történet egyik legelvetemültebb karaktere, mindent a saját egyszerû módján lát és imádja Beckyt. A kedvenc szavai a "Maho" és az "Omega".
Ichijo-san: õ az osztályfelelõs, elég hallgatag, de amikor megszólal biztos valami érdekeset mond.
Suzuki "Rokugo" Sayaka: õ az a tipikus jó kislány és semmi olyat nem tesz, amivel másokat megbánthatna. Talán azért Rokugo (Hatos) a beceneve, mert õ volt a hatodik gyerek... ki tudja 
Kurumi Momose: talán neki van az egész csapatból a legvalószerûbb világfelfogása, amiért többször ki is közösítik. Utálja, ha azt mondják rá, hogy egyszerû és ilyenkor a legtöbbször a nyúlketrecben köt ki és ott depizik.
Messousa: õ egy fehér nyuszi, aki mindig Beckyt követi. Szegényke súlyos önbizalom hiányban szenved.
Rengeteg karakter van még, de azt hiszem, hogy õk voltak a fõbb karakterek a sorozatban.
Grafika: a sorozat rajzolása szerintem tökéletesen passzol a sorozathoz.
OP/ED: a sorozat openingjeit és endingjeit többnyire a karakterek seiyuu-jai éneklik. Szerintem elég jól sikerült mind.
Összeségében: a történet nekem nagyon tetszett, mert vicces volt és a karakter imádni valóak voltak. Bár az utalások többségét magamtól nem értettem volna. Kinek ajánlnám? Fõként azoknak, aki szeretik a paródiákat és az õrültségeket. De ha valakinek van egy kis szabadideje nyugodta megnézheti, szerintem nem fog csalódni benne. ^^
|
