Az ember gyerekként sokmindenrõl álmodik: Ha felnõ ûrhajós, híres autóversenyzõ, énekesnõ, karatebajnok stb. szeretne lenni.
Vagy esetleg szépséges hercegnõ, aki hozzámegy álmai hercegéhez. Aztán telnek-múlnak az évek és egy nap azon vesszük észre magunkat, hogy két munkahelyünk van, egész nap rohanunk és arra sincs idõnk (se pénzünk), hogy olykor a hajunkat levágassuk. Nos, igen, ez történik Kyoko Mogamival is. Két meló, egy canga, egy lakótárs. Az utóbbi viszont valóban egy herceg. ![](user/smilies/01.gif)
Bizony, Kyoko Mogami 14 évesen elhagyta otthonát, hogy Tokióba szökjön egy fiúval, akinek nagy álmai voltak. 1 éve éli a dolgozó nõk kemény életét, mos, fõz, takarít és aggódik. Fuwa Shoért. Mindent felad, hogy a fiúból ünnepelt énekes lehessen. Sho karrierje felfelé ível, minden 7. japán lány az õ poszterével tapétázza ki szobáját.
Aztán egy szép napon véletlenül épp Kyoko füle hallatára röhögve vallja be, 80-as mellbõségû menedzserének, hogy csakis azért hozott magával egy vidéki libát Tokióba, hogy eltartsa õt, míg ezalatt õ, a zseniális Idol betörhet a zeneiparba.
Egy ilyen vallomás után mire számíthatunk?
A csalódott Kyoko elõlép a sötétbõl, de nem. Nem rendez jelenetet, inkább sátáni kacajban tör ki. Bizony, az eddig ártatlan, hûséges, csupa kedvesség és gondoskodás Kyoko boszút esküszik. Elhatározása akkor is szilárd marad, mikor kidobják a Sho-t szponzoráló stúdióból és a srác közli vele: "Ha tényleg vissza akarsz vágni, legalább olyan sikeresnek kell lenned, mint én, hogy egyáltalán a közelembe kerülj!"
Kyoko tehát a bosszúvágytól és a gyûlölettõl új erõre kapva összes pénzét fodrászra és ruhára költi, beköltözik egy parányi szobába a munkahelyén, majd nyakába veszi a várost, esélyt keresve a karrierre.
De milyen esélyei lehetnek egy lánynak, aki nem járt középiskolába és akinek ezidáig csak a vendéglátásban voltak tapasztalatai?
Az anime Yoshiki Nakamura (sensei) mangája alapján készül, aminek személy szerintmániákusa vagyok. A sztori eddig a 129. fejezetnél tart.
És hogy mit várhat az, aki nekifut ennek a történetnek?
Egy különös hõsnõ kalandjai a showbiznisz világában: lökött karakterek, beteg SD-fejek, feszült pillanatok, durva fordulatok, tonnányi röhögés és fájó rekeszizmok.
Azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy a rajzstílus hû maradt, és nem torzult a mangáéhoz képest.Az OP-t és az ED-t is nagyon jól eltalálták, szerencsére a színvilág sem monoton, úgyhogy én nagyon elégedett vagyok. ![](user/smilies/46.gif)
|