|
A történet egy kitalált középkori világban játszódik. Az emberek között emberi húst evõ, démonszerû szörnyek garázdálkodnak. A Yomának nevezett szörnyek túl erõsek, hogy az emberek szembeszálljanak velük. Egy Szervezetnek nevezett társaság félig Yoma, félig ember harcosokat hoz létre, akik képesek felvenni velük a harcot. Ezek a harcosok fiatal lányok, akik egykor maguk is emberek voltak. Az emberek bár örülnek, amikor feltûnnek, és megölik a Yomákat, de mégis félnek tõlük. A különös ismertetõjegyük, ezüstszín szemük és hatalmas kétélû kardjuk. Az emberek Claymore-nak nevezik õket és olyanok akár a középkori lovagok. A démoni erõ, amit a gonosz elleni harcban használnak egyben a végzetük is, bár errõl nem írok többet. Ez az egyik központi rejtélye a történetnek, felfedezése rátok vár.
A történet fõhõse Claire, szintén egy Claymore, magányos harcát vívja a falvakat járva és Yomákra vadászva. Egy faluban összeismerkedik a tragikus sorsú fiúval Rakival. A fiú és a lány között szoros kapcsolat alakul ki. Ennél többet nem is szeretnék mondani a történetrõl.
A sztori igazából egymást követõ kalandok sorozatából áll. Az akció, vagyis a harci, vívó jelenetek töltik ki az anime legnagyobb részét. Az emberfeletti erõvel rendelkezõ szereplõk látványos küzdelme azonban kevés lett volna, hogy lenyûgözzön a sorozat. Az egyszerûnek látszó alaphelyzetbõl szerteágazó és rejtélyes sztori kerekedik ki. A történet elõrehaladtával egyre több szereplõt ismerünk meg, egyre több információt kapunk. A történetben annyi szereplõ jelenik meg, hogy elég nehéz fejben tartani ki kicsoda. Minden szereplõnek megvan a saját tragikus története, melyre elõbb utóbb fény derül.
A történet mûfaja teljes mértékben természetfeletti dráma. Alig láthatunk vicces jelenet, ami oldaná a sztori komor légkörét. A nyomasztó hangulat végigkíséri az egész animét, amelyet az alkalmazott színekkel is igyekeztek fokozni. Szinte csak a vér az egyetlen élénk szín, amit használtak. A történetet az elejétõl a végéig a tragédia szele lengi körül, még akkor is, amikor úgy tûnik a szereplõk sorsa végre jobbra fordul.
Az opening és az ending jól illeszkedik a történethez. Nekem nagyon tetszettek fõleg a zenék, amit mûfajilag valamiféle metál stílusba tudnám besorolni. Az endingrõl tudom, hogy Ryu Kosaka az elõadója, akitõl eddig inkább amolyan igazi japán pop-dance számokat hallottam.
Külföldi ismertetõkben sokan negatívan értékelték az anime befejezését. Nos, szerintem így volt tökéletes, bár igaz: sok kérdésre nem kapunk választ, és rengeteg szereplõ meg sem jelenik, akirõl szó esik a történetben. Vagyis minden adott egy folytatáshoz...
A Claymore mangát 2002-ben adták ki, nagyon szép, aki teheti, olvassa el. Nagyon elfogult vagyok és ez az egyik kedvencem, ezért én 10 pontot adok rá. A történetet a rengeteg artériás vérfürdõ miatt nem ajánlom kisgyermekeknek. Elsõsorban a fiúk fogják értékelni, fõleg a sok, fiatal, testhezálló ruhában vagdalkozó lány miatt. Romantika csak nyomokban található benne, ennek ellenére a lányok se hagyják ki.
|
