|
Nakaido Hirosuke 17 éves középiskolás fiú, aki egy havas téli napon meglátja az állomáson Ajimu Yasuna-t. Azonnal megtetszik neki a lány. Minden nap ugyanazzal a vonattal utaznak mindketten, de Hirosuke nem meri megszólítani, még a nevét sem tudja, csak minden nap csodálja és arról ábrándozik, hogy egy nap majd odalép hozzá és képes lesz legalább jó reggelt kívánni neki. A tél lassan tavaszba fordul, és már majdnem beköszönt a nyár is, mire rászánja magát e fontos lépésre. Aznap úgy tûnik hogy nem lesz akkora tömeg a szerelvényen, úgyhogy a helyzet alkalmasnak tûnik beszélgetés kezdeményezésére, ám Hirosuke-be beleszakad a "Jó reggelt" a vonaton hirtelen keletkezett tömegnyomor miatt.
Nem elég, hogy elsõ szavait a lányhoz beléfojtják, de még rá is lökik! Aki azt hiszi hogy a szituáció nem lehet ennél cikibb, az nagyot téved: a Hirosuke mögött álló egyén látszólag éppen teniszezni indul, mert az ütõ nyele kilóg a táskájából, s utazás közben a Hirosukenek háttal álló Ajimu fenekének nyomódik többször is. Több sem kell a lánynak ahhoz, hogy szembe forduljon a fiúval és perverzt kiáltson. Ekkor a vonat rázkódik egyet, Hirosuke elveszti az egyensúlyát és Ajimu-re esik, minek következtében véletlenül megcsókolja a lányt. Nem fogok végig ilyen apró részletekbe belemenni, csak érzékeltetni szeretném, mennyire sikerült hõsünknek elásnia magát. És ez még csak a kezdet 
Hirosuke teljesen letörve meséli el a történteket barátjának, Kazukinak, aki, jó barát lévén, meggyõzi hogy menjen el vele egy duplarandira egy teljesen ismeretlen lánnyal.
Kazuki természetesen semmitõl sem riad vissza az est folyamán hogy a hölgyeket elszórakoztassa, ezért elõadja barátja történetét a vacsora alatt. Nem sokkal ezután kiderül, hogy az állomásról ismert lány énekel aznap este a bárban, egy gyönyörû, szívbe markoló dalt. Az elõadás után Hirosuke próbál bocsánatot kérni a korábban történtek miatt, de csak még jobban összekuszálja a dolgokat. Miután Ajimu faképnél hagyta, megjelenik a fiú vakrandija, akirõl kiderül hogy ismeri Ajimu-t, így végre megtudja a nevét, és még néhány dolgot a lányról. Az "informátor" neve Takemoto Suzue, aki rejtélyes módon tudja Hirosuke nevét pedig elõzõleg be sem mutatkoztak.
Néhány kisebb-nagyobb bonyodalom után Hirosuke és Ajimu barátsága végre elkezdõdik.
Miközben õk egyre jobban összemelegednek, kiderül hogy Suzue sem közömbös a fiú iránt, valamint a lánynak volt/van egy régi szerelme, akin talán még nem jutott túl. Ehhez a fiúhoz írta (még befejezetlen) dalát Ajimu. Amikor Hirosuke rákérdez az illetõre, Ajimu azt mondja, hogy az a fiú már meghalt.
Eközben megjelenik Kazukiéknál egy új vendég, Otomine Yuuma, aki feltûnõen hasonlít az Ajimu szobájában látható képen lévõ fickóra... Ha a lány szerelme tényleg halott, akkor kicsoda ez az Otomine?? Hogyan sikerül végül Ajimunek befejeznie a dalát? Miért olyan különleges a narancs-színû kagylóhéj? Suzue honnan tudja Hirosuke nevét? Milyen titkaik vannak még a fõbb szereplõknek? Ezekre és még sok-sok bennünk felmerülõ kérdésre ad választ ez a négy részes OVA.
Bár az anime néha kissé drámainak vagy szomorúnak tûnhet, ezt a kellõ helyeken kissé eltúlzott poénokkal enyhíti.
Az OP tökéletesen illik a történethez, az ED pedig Ajimu dalának négy, nem sokmindenben eltérõ, de feldolgozott változata. A dal egyébként az OVA-n belül is többször elhangzik, és biztos van olyan akinek a végére már az agyára megy ez a monotónia, de a dal elhangzásának többnyire mindig van valami szerepe. Termsézetesen ez a dal is éppen olyan keserédes, mint maga a történet. A sztori nem túl bonyolult, néha kissé talán el is laposodik, mégis folyamatosan ébren tartja érdeklõdésünket sok meglepõ fordulatával. A rajzok talán nem tökéletesek, de szerintem nagyon szépek, élénk színekkel.
Legalább egyszer édemes megnézni, de az érzékenyebbek vigyázzanak, mert elkél majd néhány papírzsebkendõ a megtekintéshez, valamint az anime is nagy valószínûséggel belopja magát a szívükbe
|
