|
Ha az ember a folytatás szót hallja, akkor általában már húzhatja is a száját, hisz a legtöbb esetben ezek már nem hozzák az eredeti szinvonalát, inkább csak a kiadók húzzunk le még egy bõrt a rókáról szerû hozzáállását tükrözi.
De szerencsére nem ez a helyzet a Dragon Ball Z-vel, amit közvetlenül a Dragon Ball vége után, 1989-ben kezdtek le vetíteni.
A sorozat 5 évvel az eredeti széria után játszódik, a Földön béken honol, Goku és Chichi már évek óta házasok és már megvan az elsõ fiúk is, Son Gohan. Goku épp Zseniális Teknõsnél van, mert fiát akarja bemutatni a barátainak, mikor egy fúrcsa idegen érkezik oda, akinek szintén majom farka van, mint Gokunak. Kiderül róla, hogy Raditznak hívják és õ Goku testvére és hogy igazából õk ketten nem is emberek, hanem saiyajinek, egy mára már szinte teljesen kipusztult harcos faj leszármazotta.
Megtudjuk azt is, hogy Gokut azért küldték ide a Földre, hogy írtsa ki az embereket, mert a saiyajinok abból élnek, hogy bolygókat foglalnak el és eladják más népeknek.
Természetesen Son Goku nem kér ebbõl ez életbõl, de bátyja nem hagyja annyiba, hanem elrabolja fiát, hogy ezzel kényszerítse õt, hogy tartson vele. Bár Gokunak egyedül esélye sem lenne testvére ellen, de nem várt segítséget kap régi ellensége Piccolo képében. Innetõl aztán mindenk maga derítse ki az eseményeket, aki még nem látta az animét...
Mert tényleg hihetetlenül izgalmas és szórakoztató, hõseink edzenek majd a túlvilágon Kaio-nál, harcolnak az univerzum legerõsebb lényével Freezával, és még a Red Ribbon Army egy tagja is ismét feltûnik. Megismerjük a saiyajinok õsi legendáját, egy különleges harcosról, aki talán nem más lesz, mint Goku...
Véleményem szerint Toriyama zsenialitása ebben a sorozatban mutatkozik meg igazán, hisz képes volt az eredeti Dragon Ballt úgy megújjítani, hogy a Z teljesen más lett, de mégis ugyanaz. A folytatásból eltünt a mítikus hangulat, helyette kicsit inkább sci-fi szerû érzést áraszt magából. A szereplõk felnövésével együtt a sorozat is komolyodott, sokkal nagyobb hangsújt kapott a harc és sokszor az érzelmek is, de azért a humor se veszett ki belõle.
A rajzfilmet mind audios, mind vizuális szempontból csak dicsérni lehet, bár mára már a rajzok kicsit régiesnek tûnhetnek, de a harcjelenetek nagyon látványosak, és akkor még az átváltozásokról szót sem ejtettük. A zenékrõl meg egyszerüen csak szuperlativuszokban tudok beszélni, nagyon fülbemászók és mindig nagyon passzolnak a jelenethez. A karakterek jellemére itt is nagy gondot fordítottak, és az idõ múlása is nagyon jól lett ábrázolva.
A rajzfilm méltó folytatása a Dragon Ballnak, talán még meg is elõzi azt, de ezt már mindenki döntse el maga, én csak ajánlani tudom, mert kétlem, hogy bárki is csalódna benne, mert egyszerüen zseniális.
|
