|
1984-ben Akira Toriyama elkezdte a Dragon Ball címû mangáját, majd 2 évvel késõbb a sorozat bemutatkozott a japán tv adókon is, így indult útjának a mára már világhírû anime.
Toriyama a mese történetéhez a híres Ming-dinasztia korabeli kínai regényt, a Nyugati utazás-t vette alapul, a rajzfilm és a könyv között pontosan ezért, rengeteg párhuzam vonható. A regény egy kínai buddhista szerzetes és társai indiai zarándokútjának mesés története. A jeles társaság egyik tagja, a varázserõvel felruházott majomkirály, Son Goku.
Míg a rajzfilmben a fõhõs kapta a Son Goku nevet, de nem csak a nevét kapta meg a majomkirálynak, hanem néhány tulajdonságát is.
A mese, amúgy szintén egy utazással kezdõdik, mert Son Goku a hegyekben élõ harcos-remete fiú, egy kisebb incidens során összeismerkedik Bulmaval, a városi lánnyal, aki a Dragon Ballokat kutatja, azokat a csodás gömböket, mellyekbõl, ha összegyûjtöd, mind a hetet, akkor megjelenik Shen Long, a Szent Sárkány, aki teljesíti egy kivánságod. Goku kalandvágyból csatlakozik a lányhoz, természetesen az út során rengeteg veszéllyel kell szembenézniük, köztük Pilaffal az uralkodóval, aki szintén a Dragon Ballokat akarja. De barátokat is találnak, Oolong a perverz, alakváltó malac, vagy épp Yamcha a tolvaj, és Pouaru a társa, személyében.
Végül aztán szembekerülnek a gonosz Pilaffal, megakadályozzák hatalmi törekvéseiben és ezzel vége is lett volna a mesének, mert Toriyama eredetileg, így tervezte, de szerencsére ezen az ötletén változtatott és folytatta a sorozatot, méghozzá nem is akárhogy.
A történet gyökeres változtatásokon ment keresztül, mivel eddig a pontig nem volt túl népszerû. A középpontba Son Goku került és az életcélja, hogy õ legyen a világon a legerõsebb, bár a Dragon Ballok gyûjtése újra és újra felbukkanó motivum, de mégis hajtóerõt, most már a Tenkaichi Budokai jelenti, a Harcmûvészetek Tornája, ahol szereplõink idõrõl-idõre megmérkõznek egymással és ellenfeleikkel.
Természetesen az új történethez, új karakterek kellett, így lettek megalkotva Krillin vagy épp Tenshinhan. Közben a történet haladtával megjelenik Piccolo Daimao a fõgonosz, innetõl aztán mindenkire maga derítse ki a történteket, ha még nem látta az animét...
A rajzfilm, amúgy bõvelkedik a poénokban, Goku hihetetlenül naiv, mestere Zseniális Teknõs, vagy Oolong, pedig perverz, de szinte minden szereplõ tartogat valamilyen hülyeséget, de még se lehet a mesét vigjátékként leírni, hisz vannak benne nagyon komoly és megható jelenetek is, mint például egyes szereplõk halála, vagy egyes harcok.
Kinézetében az alkotás már elég régiesnek tûnik, rengetegszer dolgozik álló hátterrekkel, de a csatajelenetek sokszor kifejezetten látványosak, emellett nagyon jól látszódik a karaktereken az idõ múlása, szóval azért összességben nem lehet a panasz, a zenék nagyon jók, mindig passzólnak a hangulathoz, és a szereplõket is remekül megismerjük, még a gonoszoknak is nagyon kidolgozott jellemük van.
Szóval száz szónak is egy a vége, ez a mese megérdemli a legendás jelzõt, tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom.
|
